Szeretem a Liga versenyeket. Ugyanarra a hegyre készülünk, mint egy „átlagos” távrepülő napon, valahogy mégis minden más ilyenkor hiszen versenyezni megyünk. Egymással, önmagunkkal. Ilyenkor minden kiélezettebb. Más dolgokat figyelünk. Feladat van. Nem elég ha elfúj a szél valamerre.. Ez a hétvége pedig a Liga sorozatból is kiemelkedett, hiszen FAI2-es verseny volt. Magunkban persze gondolhatjuk, hogy igazából ez egy kis verseny, esetleg játék, mégis más érzés felmenni az Egedre, hogy a starthely elvan különítve, hogy találkozhatunk az itthoni top pilótákkal, hogy külföldi pilóták is megtisztelik.
Első nap sajnos törölve lett a task, az időjárás lehetőséget adott, hogy rápihenjünk a hátralévőnapokra. A nap tréning része este kezdődött, amikor egy nagy kört alkotva a sátraknál elkezdett körbejárni egy üveg a jelenlévők közt, aztán még egy és még egy.. szóval készültünk a versenyre 🙂
Péntek reggel egy nem várt felhőszörnyeteg mászott ránk és öntött a nyakunkba egy nagy dézsányi esőt, ami eléggé el is kente a szánkat. Amadé azonban szerencsére optimista volt, elindult a felszállítás a hegyre. Napközben szép de nem túlfejlődő karfiolok nőttek az égre ezért kiírtak egy óvatos feladatot késői ablaknyitással. Nem verseny helyzetben, talán magamtól el sem indultam volna azok közt a felhők közt, utólag viszont már látom, hogy inkább a nagy felhőárnyékok elől kellett menekülni, nem pedig a felhők alól, elől. Sajnos a szélirány megviccelte a kiírást, bár ezen a napon nagy teljesítménynek bizonyult a kitekerés is. Magam részéről Bogácsig jutottam oldalazva, páran kicsit tovább de célba érő nem volt. Az este legalábbis részünkről az előzőnél nyugodtabban telt, szombatra ígérték a legjobb napot.
Másnap virradóra valóban kék ég fogadott. A felszállítás időben elindult a DNY-i oldalra, valamiért a feladat kiírása mégis sokat csúszott. Mikor mi a hegyre értünk fél 12kor olyan befújások jöttek, hogy semmi kétségünk nem volt, nagyon bika nap lesz. Mire viszont megszületett az aznapi feladat, egy cikk-cakkos útvonal a szikszói kocsmáig, úgy tűnt, hogy leállt az idő, a szél pedig teljesen oldalas lett. A tűző nap a 34 fokos hőség, embert próbáló. Egy két embernek sikerült elindulni hárta de óriási lukak voltak az időben. Nálam 3/4 4kor szakadt el a cérna, nagy nehezen napszúrás gyanúval, túrtam valami helyet a startnál és az első nemérdekelt milyen erős és oldalas befújásba elstartoltam. A délies szélben kitartottam az egyetlen koncepcióm mellet, elmentem egész balra, a déli vállig, hátha. Becsippant a varióm, ami úgy tűnt akkor már eleve nagy szó. Próbálkoztam jobbra-balra, nem találtam semmi határozottat mégsem veszett nagyon a magasságom. Egy bátrabb balra próba után, amikor már egész a DK-i oldal felé csúsztam, megtaláltam amit kerestem. Határozottan megtaláltam 🙂 Ekkor startolt egy tandem is rám, nagy segítséget nyújtott, nehezen tudtuk így is centírozni a buborékos termiket, így ketten emelkedtünk már 1500m fölé. Lenézve a starthelyre, hirtelen nagy repülési kedv támadt, a hegy előtt kavargott a sok színes folt. Két ismerős folt, viszont egész a DK-i starthely előttről, nagyon határozott emelkedésbe kezdett. Béci és Lóri voltak. Otthagyva a sajátunkat a tandemmel, olyan 1800 méteren, becsatlakoztunk Béciékhez és nekivágtunk. Ahogy siklottunk át láttam, hogy na ők nem azok akikkel tartani tudom a lépést 🙂 Az első pont Kács falunál volt, a Bükk lábánál mentünk. Még Cserépfalunál találtunk valami buborékost és olyan 1700 méterről csúsztunk rá a Kács előtti erdősávra. Megcsináltuk a pontot, majd próbáltunk mindenbe kapaszkodni amibe lehetett, így viszont sodródtunk le az útvonalról. Lóriék a Bükk felé keresgéltek én viszont inkább a 2. pont fele Emőd irányába. Amikor találtam valamit, hátulról, magasabbról, mindig rám másztak, én meg egyre lejjebb kerültem. Itt kijöttek a különbségek az ernyők közt, mindenesetre Lóriék sem jutottak sokkal tovább. Viszont közeli szemkontaktusba kerültem egy őzzel, nagy élmény volt 30merről. 🙂 Aznap sem lett célba érő, egy Szerb versenyző, illetve Vértes Balázs jutottak el közel a 3. pontig. Este újra fesztivál hangulat uralkodott a reptéren (már azok körében akik nem kaptak hőgutát vagy nem repültek 🙂 )
Sok tapasztalással, együtt repüléssel gazdagodtam, mondhatni „kikupálódtam” 😀
Szeretem a Liga versenyeket. 🙂