Siklóernyős pályafutásom eddigi legeredményesebb hetét tudhatom magaménak. Ígérem, idén senki egy panaszos szót sem hall tőlem, sem időjárásra sem szerencsére. Életem eddigi leghosszabb távrepülésének, egy nem várt céltáv rekord és már egy évek óta dédelgetett női 3szög rekord büszke tulajdonosa lettem.
Természetemből fakad a bennem lévő versenyszellem. Egyéb sportban is kipróbáltam már magam versenyzőként és mindig fontos volt egy, vagy több személy “hős” akire felnézhettem, aki célokat, erőt ambíciót adott. Ebben a sportban is megtaláltam a hősömet Ákos Zsuzsi személyében, aki kezdő távrepülő pilótaként igen nagy lökést adott elejtetett félszavakból, gesztusokból. Nyikomon írt ki egyszer egy céltáv rekordot és mondta, hogy elküldi az én nevemet is mert sosem lehet tudni mi lesz a nap végén, semmiből nem áll meg egyébként is mindig mindent ki kell írni 🙂 Segítőkész volt, kedves és önzetlen bár akkoriban nem nagyon repültem 50km-nél nagyobb távot.
Vasárnap hidegfront utáni napon több 200km feletti táv született Nyikomról és másnap mi is oda készültünk nyugatias szélben. Este miközben nézegettem a térképet, felsejlettek a fent említett szavak és gyorsan összeírtam magamnak több Nyikomtól 120km-re lévő pontot (kb. egy hónapja repültem 115km-et addigi legnagyobbamat), hogy majd azokból a starthelyen kiválasztok 1-et, miért ne. Másnap erősödő nyugatias szelet jósoltak, mikor felértünk Nyikomra alig alig lengedezett a szélzsák, az is inkább inkább ény-i irányból bár korábban már többször tapasztaltuk, hogy egyik pillanatról a másikra, akár startolhatatlanná tud válni itt a szél. Elővettem a kis cetlimet a koordinátákkal, mivel a helyzetmegítélés nem volt egyszerű, kb. ráböktem az egyikre, és elküldtem a megadott e-mail címre. Nyikom-Hajdúnánás 122km.
A korábbi naphoz hasonlóan már 10.30 környékén alakult a felhőkép, igyekeztünk ehhez igazítani a startokat és 11.15 után már igen élénk lökések jöttek épp úgy ahogy vártuk. Még soha ilyen korán 11.48-kor már a levegőben voltam és szinte azonnal felestem felhőalapra sok másik pilótával egyetemben. Kisebb bollyal indultunk neki az útnak köztük Lóránttal. 12.30-kor már a Mátra másik oldalán hallgattam a rádióban, hogy sajnos többen Fekete Péter húztak Gyöngyösnél, Sárhegynél.. ezt intő jelnek éreztem, hogy nem kell sietni, még nagyon korán van. Előttünk nem élt még igazán az idő, nagy kékségek voltak, szóval igyekeztem az élénk szelet kihasználva egy-egy felhő alatt kuporodni, fagyoskodni.
A GPS-em, ami Hajdúnánásra navigált még 113km-et mutatott de teljesen figyelmen kívül hagytam ezt az információt, csak a következő előttem álló feladatra koncentráltam. Egészen jól alakult eztán a felhőkép, a Mátra déli oldalát végigszelni, majd ezután meglátni a Bükköt, Eger környékét, a már jól ismert vidéket, csodás volt. Lóránttal repültünk kettecskén, a jelenléte pár rázósabb termikben nagyon nagy lelkierőt adott. Tiszaújvárosig nagyjából együtt haladtunk, itt kerültem először alacsonyra, a rádión még egy utolsó biztatást kaptam, “Hajrá, megfogod csinálni, nagyon jó az idő” aztán továbbment. Szerencsémre minden tankönyvi módon működött, és rövid időn belül ismét vacoghatott a fogam egy felhő alatt. Először mutatta a műszerem a cél érkezési magasságát +420m-re, magam elé meredve pedig felsejlett Hajdúnánás. Nem hittem a szememnek!
Kezdtem fáradni de ez az infó igazi adrenalin bombaként hatott. Nekiindultam, a jelzett érkezési magasság viszont elkezdett vészesen fogyni, majd átment negatívba, a célig pedig még 5 km-et mutatott a műszer. Már lassabban dolgoztam fel a dolgokat, hogy épp egy felhő árnyékával együtt utazom a nagy merülésben. Na itt leizzadtam, elkezdett az agyam kattogni, hogy valamit elrontottam, elbíztam magam itt fogok leszállni a cél előtt 1km-re, ez az én szerencsém (persze ilyen nagyot még sosem repültem).. nagyon mélyről hoztam vissza magam. Pillanatok alatt kellett kiürítsem a negatív vagy egyáltalán bármilyen gondolatot a fejemből, hogy újra a repülésre koncentráljak és döntés(eke)t hozzak.
Átcsúsztam egy közel lévő felhőárnyék szélére mert ott annak muszáj lesz adnia gondoltam és adta. 🙂 Ezzel a kis malőrrel viszont sikeresen elcsúsztam a kijelölt pont mellett, így miután kitekertem biztonsági magasságra, oldal-szembe szélbe kellett teljesen kinyomott gyorsítón visszasiklanom. Ami itt a szétszórtságomat mutatta, meredek a műszerre, célig 100m-70m-40m-60m-100m… hirtelen nem értettem mi van. Itt a pont. Mi az, hogy távolodik, hol a cilinder. Valamiért a műszerem pont a pontra és nem a 400m-es cilinderre küldött, így jól körberepültem 🙂 ezzel leépítve szinte az összes magasságomat. Óriási vigyor ült az arcomra, elengedtem a további célokat aznapra, kinéztem egy jó kis leszállót Hajdúnánás szélén, erre 140m-en becsippan a varió.
Tétováztam is de azért elkezdtem benne körözni, na nem úgy mint máskor csak, olyan félvállról véve, kimerülten. A nap legjobb termike volt ez, még 2000m környékére emelkedtem vele, elsodródva még sok-sok km-et és fejben valahol itt ért vége nálam ennek a napnak. Nem titkolom, szétestem fejben. közel 5 óra repülésnél jártam sok izgalommal a hátam mögött. Megláttam a távolban egy nagy várost, sosem jártam erre nem tudtam mi lehet de azt még gondoltam elérem és ott leszállok. Miközben siklottam, kiderítettem, hogy az ott Nyíregyháza ahol ráadásul egy nagyon kedves barátunk lakik, végig alig merültem.
Úgy 600m-en értem el a város szélét és a minden fejben dől el dolog erősködött bennem, hogy én itt leszállok és visszasiklottam egy kényelmes árnyas leszállót keresve. Utólag persze tiszta fejjel átgondolva tudom mit kellett volna csinálnom.
Fél órát ültem még az árnyékban a felszerelésem mellett, bámultam magam elé, lepörgött előttem a napi film újra. Nem hittem el, hogy itt vagyok Nyíregyházán 159km-re Nyikomtól, hogy megrepültem a női magyar-nemzeti céltáv rekordot 122,3km-t. Ezt az érzést kívánom mindenkinek!
Aznap még több fantasztikus rekord született, Lóránt 233km után a határnál szállt le. Az elmúlt évek legjobb, számomra legtanulságosabb napja volt ez, örülök, hogy részese lehettem!
Pár nappal később Kalocsára utaztunk gyenge szeles időben. Amikor gyenge szélre mentünk már jó két éve mindig kiírtam egy 3szög feladatot, rengeteg személyes kudarcom volt ebből fakadóan de lelkesen indultam neki újra meg újra. A szokásos 45km-et lőttem be a fordulópontok rég el voltak tárolva a műszerben. Rutinosan ment az egész kiírásosdni, mivel már nem először próbáltam, izgulni sem nagyon izgultam. A szél egyébként a próbálkozásaimkor általában mindig más irányból fújt, mint kellett volna a kiíráshoz, vagy élénk lett mint most is, szóval az esélytelen nyugalmával húzattam fel magam, viszonylag későn 13.30 körül.
Az első szár oldalszeles szakasz nehezen ment. Rázós, kellemetlenkedő idő volt még nem nagyon pörögtem rá a dologra. Fel voltam készülve, hogy az első fordulópont környékéről fogok stoppolni. Minden kitekeréssel sodródtam le a kurzusról, türelmi edzőtáborként éltem meg. Meglett az első kanyar és ezután jött az igazán nehéz rész. Szembe szélbe fordultam, a távolban láttam a 15km-re lévő Szelidi tavat ahol majd fordulnom kellene de nagyon távolinak tűnt. Viszont az igen sok zavaró felhőzet mellett – miközben gyorsítón igyekeztem, hogy legalább az előttem lévő falut elérjem – , elkezdett igazán élni az idő és ismételt óriási szerencsémre adni kezdte. A kitekeréssel megint visszasodródtam az első pont környékére. Ahogy a távolba tekintettem újra magasról, nagy váltás történt az időjárásban. Valami földöntúli segítőm elkezdte elém pakolni a felhőket, szabályos felhősztrádát varázsolva a 2. fordulópontig. Lassan haladtam előre, igyekeztem csak az erősebb magokban megállni tekerni, mert ezzel mindig csak visszasodródtam a 15-19km/h-ás szembe szélben. Még 7km volt a pontig, végig felhőkkel előttem, amikor leadtam a drótot a reptérre, hogy hol-merre vagyok. Nagy meglepetésemre Lóri szólt vissza, jelezte, hogy szétizgulja magát ott állva a reptéren.. 🙂 Innentől viszonylag már könnyű dolgom volt a felhők nekem dolgoztak. Megcsináltam a 2. fordulópontot és bőven besiklottam kisebb tekerésekkel a reptérre, végig közvetítve a hátralévő távolságot, a magasságomat..utólag akik hallgatták, úgy számoltak be erről, mintha valami élő sportközvetítést hallgattak volna.
A reptéren igazi fogadóbizottság várt, tapssal, gratulációkkal. Nagyon megható volt, örömteli pillanatokat szereztetek, köszönöm! 44,07km az új női magyar-nemzeti 3szög rekord, egyben női magyar nemzeti sebességrekord 25km-es 3szögön is.
A saját repüléstörténetemben valószínűleg a legemlékezetesebb hét marad ez, rengeteg tantúlságot hozott és újabb kapukat nyitott ki előttem. Izgatottan várom, hogy belépjek rajtuk. Mindenkinek köszönöm, aki egy kicsit is hozzájárult ezekhez a sikerekhez!