Napi Igen

Napi Igen

Napi Igen


Bár fáziskéséssel, de az igenlés teljes értékű a 7végét illetően. Ráadásul marha nagy igen, mert olyat tettem, mint eddig még soha!

Ugyebár, erőst javallott folyamatos tanulással kondicionálni az emberi szervezetet. Választásom ezúttal sem a trigonometriára esett, se a klasszika filológiára, hanem. Azon nyomban beiratkoztam 1 tanfolyamra, ahol azt ígérik, hogy repülni fogok. Gép nélkül. Ez kell nekem! Bár a siklók rémbüdösek, ha megijednek, ernyővel teljesen megváltozik a viselkedésük. És nem szaglanak.
Tehát, elküldtem a jelentkezésemet.

Ennek következtében szombaton 2kor találkoztam az oktatóékkal a 3ashatárhegyen. Az első szűrő az volt, hogy a furgonból kihajigált pakkokat cuccoljuk fel a dombtetőre. Mire felértem a markáns napsütésben és a saját levemben, elhatároztam: serpa nem leszek.
Papírozás, bemutatkozás, a 2 oktatóval együtt voltunk 9en. Némi elméleti alapozás után továbbállás a gyakorló terepre.
Gondoltam, megnézzük, hogy kell ernyőt hajtogatni. Aztán meglepődtem, mikor csak kihajtottuk, s máris indulásra kész állapotban hagytuk. Megismerkedtünk a felépítésével. Beömlő nyílások, ABCD sor zsinórokból, stablap, fékek, beülő.

AZTÁN!

Elsőként felveszed a sisakot. Magadra csatolod a beülőt: combkörön, mellkörön, meg persze a vállkörön a pakk. Arccal a lejtő felé, mögötted a gondosan kiterített ernyő. Kezedben az A sor és a fékek. Gyomrodban tremor. Utolsó gondolatod, hogy EZT minek kellett?!
Elhangzik a “Mehetsz!” és előredőlve, egész testsúlyod bevetve húzod az ernyőt. Intenzív futólépésben.
Szerencsédre a szél megszánja keserves erőlködésedet, s gyorsan besegít. Néhány lépés után első hallásra szerelembe esel: fejed fölé robban az ernyő, elveszted lábad alól a talajt és már siklasz is! Repülsz! A menetszél ismeretlen távlatokat nyit, szempontjaid új értelmet nyernek, az endorfinod nyomokban vért tartalmazhat.
Erőst sajnálkozol, hogy csak most határoztad el magad a siklóernyőzésre. Valamint, hogy máris közelg a talaj. Amikor is kifutod a fékezésből maradó lendületet, szembefordulsz az ernyővel, majd rózsába szeded. Vállra veted, s felmászol a starthelyre. A tüdődet próbálod nem a cucc mellé helyezni, mikor végre felérsz.

Ami az én talajfogásomat illeti, a legkevésbé várkisasszonyosan elegáns. Inkább hasonlít békára, ólajtóra, Nagy Alföldre. Olyan elterülős. Mázlim, hogy nem a csipkebokrokra. Egyúttal kipipálhatnám a C-vitaminos mezoterápiás kezelést is arcilag. Statisztikát javítandó, 6ból 1x lábra érkeztem. Előttem legalább van fejlődési perspektíva.

Másnap, harmadnap lehet számolgatni a heveder okozta foltokat (NEM szürke 50 árnyalatos tematika!) – már ha eljutsz az ablakig, s fel bírod húzni a redőnyt. Kenegeted a hangyacsípéseket, konstatálod ismeretlen eredetű allergiádat.

S alig várod, hogy újra magával rántson a magasba robbanó ernyő.

Addiktív.

Czékman Kata

http://katakult.blogspot.ch/2014/08/napi-igen-augusztus-9-10.html

Print Friendly

Hagyj üzenetet

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

[sg_popup id=1]